2016. szeptember 9., péntek

Kérdések és válaszok az olimpiai felkészülésről - Első rész

Augusztusban készített velem interjút az Origo az olimpia kapcsán. Az eredeti cikkből azonban sok dolog kimaradt, így most elérhetővé teszem a teljes szöveget két részben.


A sikeres sportteljesítmény alapfeltétele a megfelelő motiváció. Ez mennyiben múlik a sportolón, és mennyiben az edzőn? Milyen faktorok léteznek, amelyek befolyásolhatják a motivációt?

A sportoló akkor érhet el igazán nagy sikereket, ha a felkészülését, sport iránti elköteleződését túlnyomó részt belső (úgynevezett „intrinsic”) motiváció határozza meg. Ez azt jelenti, hogy motivációja belülről, saját magából származó indítékon alapszik. A belső motivációnak több lehetséges bázisa is lehet, pl. a sikervágy, a versengés, a kompetencia-, vagy hatékonyság érzés, stb. Csapatsportok esetén meghatározó lehet a sportoló motivációi között a kooperációra való igény, vagy a közösséghez való tartozás is. Természetesen a motivációt nem csak belső tényezők határozzák meg. Lehetnek külső (extrinsic) indítékai is a versenyzőknek, mint pl. az elismerés, a hírnév, a társadalmi státusz, vagy a jó fizetés iránti vágy.

A sportsikerek szempontjából fontos, hogy a belső motiváció kerüljön túlsúlyba. Olyan esetekben, amikor a sportoló motivációi inkább külső faktorokon alapulnak, nehezebb bejósolni a sikert. Ilyenkor is lehet egy-egy kiugró eredményt elérni, de tartósan nagyon nehezen marad az élen az, aki külső tényezőkből nyeri az energiáit. Szélsőséges esetben előállhat olyan helyzet is, amikor a versenyző „kényszerpályán” teljesít. Ilyenkor a külső elvárásoknak való megfelelés, és a vele karöltve járó kudarckerülő magatartás határozza meg a teljesítményt. Ez a felnőtt élsportolók esetében ritkábban fordul elő, gyerek, vagy fiatalabb korosztályú sportolóknál azonban gyakori probléma. 

Az edző kétségtelenül fontos szerepet játszik a sportoló motivációs rendszerében. Ha az edző a türelmetlenségét inadekvát módon fejezi ki, folyamatosan elégedetlenkedik, nem dicsér, bántóan viselkedik, vagy haragszik a versenyzőjére a gyenge szereplés miatt, az a sportolóban tovább mélyítheti a rossz érzéseket. Ha az edző esetleg maga is fél a kudarcoktól, és a negatívumokat kiemelve, rosszul fogalmazza meg elvárásait a sportolója felé, vagy félti, „túlóvja” őt a sérülésektől, az a sportoló önbizalmát, közvetve pedig a teljesítményét áshatja alá. Fontos tehát, hogy az edző a munkája során a jelenlétével, viselkedésével is a sportolót támogassa, belső motivációit erősítse, ő maga is sikerorientált legyen, kommunikációját pedig a pozitív üzenetek túlsúlya határozza meg.


Csapatsportban és az egyéni sportokban mentálisan milyen különbségek vannak felkészülés terén?

Más helyzetekre, más gondolatokra és ebből következően más érzésekre kell felkészülnie a két különböző műfajban versenyző sportolóknak. Egyik helyzet sem könnyű!

Az egyéni sport talán „tisztább” helyzet, abból a szempontból, hogy mindenki saját magának edz, saját energiákat mozgósítva gyakorol. Egyértelműek a különböző versenyekre való kvalifikáció kritériumai is. Ugyanakkor csak saját magára tud majd számítani az egyéni sportoló a teljesítményhelyzetben is. Az egyéni sportoló bár az esetek nagy részében csoportban, társakkal edz, mégis saját magán dolgozik, a saját technikai tudását, erejét, vagy állóképességét fejleszti. A versenyzés során is saját magának kell a felelősséget vállalnia teljes egészében a saját teljesítményéért, a nehéz pillanatokban csak saját magára számíthat, a saját energiáit mozgósítja, és saját magából kell olyan megoldást, vagy teljesítményt kihoznia, ami a siker felé repítheti. Az edzések és a mentális felkészülés során pontosan erre a magányosságra kell őt felkészíteni.

A csapatsportágakban összetettebb a helyzet. Minden sportkedvelő tudja, hogy a csapatban együtt versenyző sportolók sikerét nem csupán az egyéni teljesítmények összege, hanem a csapattagok között működő kohézió, az összetartás, az egymásra utaltság és az összhang is befolyásolja. A csapat tagjai között jól működő kommunikációnak, hatékony, rugalmas szerepviszonyoknak kell működnie. Ugyanakkor mégis nagy lehet a versengés közöttük, hiszen a csapaton belüli pozíciókért folyamatosan harcolniuk kell egymással, ami természetesen erős konfliktusforrás is. Ez egy különös színt visz a csapatsportolók életébe. Házon belül, az edzéseken egymás vetélytársai, éles versenyszituációban viszont egymás bajtársai kell, hogy legyenek. A csapatok felkészítése során ideális esetben az egyénekkel külön, és a csapattal együtt is kell dolgoznia a különböző szakemberekből álló teamnek. A versenyekre, mérkőzésekre a csapattagoknak helyre kell tudniuk magukban tenni a csapattársakkal, edzőkkel való esetleges konfliktusaikat, ugyanakkor a csapaton belüli szerepükkel, feladatukkal és a felelősségük köreivel is teljesen tisztában kell lenniük ahhoz, hogy jól tudjanak teljesíteni. 


Mekkora a szerepe a közönségnek a sportpszichológiában? Máshogyan kell kezelnie egy vízilabdázónak az üvöltő tömeget, és máshogy kell felkészülnie egy gimnasztikai sportolónak, akit nem feltétlenül buzdít többezres tömeg?

Ideális mentális felkészülés esetén a versenyzőnek minden elképzelhető helyzetre kell, hogy legyen forgatókönyve. Alkalmazható technikákkal kell rendelkeznie a zavaró körülmények, illetve belülről származó negatív gondolatok kizárására, legyen a versenye akár egy ürességtől kongó sportcsarnokban, vagy egy tömött stadionban. Sajnos a magyar versenysportban ritkák a teltházas, nagy nézőközönség előtt zajló sportesemények, ezért gyakori probléma, hogy a sportoló életében először egy-egy világversenyre kijutva találkozik nagy nézőközönséggel. Szerencsés esetben a sportolót facilitálja, ösztönzi a nagy tömeg, de kétségtelen, hogy lehet számára zavaró is. Ilyenkor azok a versenyzők, akik nem képesek a figyelmüket kellően saját magukra irányítva tartani, és a versenyzés szempontjából irreleváns tényezőket kizárni, jelentős hátrányba kerülhetnek. Ugyanakkor egy olyan verseny is lehet nagyon sok feszültséggel teli, ahol csak néhány néző lézeng a lelátón, és a versenyző szinte minden jelenlévőt ismer legalább látásból. Menjünk csak el egy hazai szertorna bajnokságra, egy sportlövő, vagy egy vívóversenyre! A sportolók szűk családi köre fogja alkotni a szurkolótábort. Ez a helyzet sem lehet könnyű a versenyzőknek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése